Idegen ajkaktól mocskos a szád,
Idegen testektől meleg az ágy,
Melyben régen én voltam veled,
S melyben vágytam a szerelmedet.
Más élvezi immár meztelen testedet,
Más fogja az utcán jéghideg kezedet,
Más csókolja nyakad, h felizgasson,
Más nyúl a bugyidba, hogy eljuthasson,
Oda, ahol eddig csak én jártam veled,
S kielégítettem, minden kényed-kedvedet,
Mellettem is mások fekszenek már rég,
De visszasírom azokat az időket még,
Mikor veled töltöttem minden percemet,
S boldognak tudhattam az életemet.
Számomra végleg halott vagy édes,
És büszkén nézek rád vissza kéjes,
Mosollyal, mert emléked még bennem él,
Nem számít, merre jársz, vagy ki kefél,
Ujjamon még mindig ott a gyűrű helye,
Lelkemet nem emészti a szerelem mételye,
Nem számit merre járok, csak tőled távol,
Remélem az élet utánad majd jó lesz bárhol,
Légy boldog, légy szabad, vagy légy halott,
Ez nekünk sok szépet, de több rosszat hozott,
Maradj szép, maradj örök, maradj független,
Remélem nem találkozunk többé már mi ketten.
Szomorú emlékképek
2008.02.09. 00:43 Stratos
Szólj hozzá!
Címkék: vers szerelem abszurd elvont
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stratos.blog.hu/api/trackback/id/tr47331982
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
